Caernafon (www.flickr.com  by Mr Po)

Wales egyik leghíresebb vára uralja Caernafon forgalmas városát, amelyet a várat építtető I. Edward alapított, miután az utolsó született walesi herceg Llywelyn ap Gruffydd (Llywelyn, az Utolsó) vereséget szenvedett 1283-ban. A városfalak beolvadtak a középkori városközponton túli piactér felé futó modern utcákba. Caernafon vára volt a térség kormányzóinak székhelye. A város a 19. századra élénk tengeri kikötővé vált, és ekkor építették újjá a romos várat Anthony Salvin építész. A várban többek között megtalálható a walesi uralkodók és hercegek történetét bemutató kiállítás (Chieftains and Princes). Ebben a várban született 1284-ben az első walesi herceg, a későbbi II. Edward. A város melletti dombon tárták fel a 78-ban épült római Segontium helyőrségének romjait. A legenda szerint itt született 280-ban az első keresztény római császár Nagy Constantinus.
Beaumaris tengerparti üdülővárosából György és Viktória kori hangulat árad, köszönhetően a jó állapotban maradt épületeknek, melyek jól tükrözik azt a szerepet, amelyet Beaumaris vitorláskikötője játszott, mielőtt a 19. században megépült a Menai-tengerszoros fölött átívelő és Anglesey szigetét a szárazfölddel összekötő közúti és vasúti híd. A stratégiailag fontos kikötő védelmére építette meg I. Edward az utolsó és talán legnagyobb várát.  A Vár-utcában áll az 1617-ben épült Ye Olde Bull’s Head fogadó, ahol olyan híres írók voltak törzsvendégek, mint Samuel Johnson vagy Charles Dickens. A nyilvános kivégzések utolsó áldozata, az ártatlanságát hirdető Richard Rowlands, útban a vesztőhely felé megátkozta a templomtorony négy óráját, hogy azok soha többé ne mutathassák ugyan azt az időt. A négy órát csak 1980-ban sikerült összehangolni egy nagy javítást követően.