Általános információk Nagy-Britannia Élménybeszámolók
Nyitólap Régiók Városok Nemzeti parkok Fórum




izletes.hu on Facebook





 


London és a Temze völgye

A Temze, amelynek hatalmas tölcsértorkolatában a tengerjárók feljutnak a fővárosig, szerény folyóként kanyarog Glouchestershire dombjaitól London felé. A folyóvölgy zöldellő lankái még a 19. században is kizárólag mezőgazdasági művelés alatt állt, és a modern ipar terjeszkedése ellenére ma is őrzi vidékies hangulatát.
A legrégibb időktől kezdve fontos szerepet játszott az angol királyság történetében. Már a történelem előtti időkben is lakott volt; erről tanúskodnak az évezredekkel korábbról származó emlékek, mint a híres Fehér ló az Uffington feletti domboldalon.
A windsori vár több mint 900 éve királyi rezidencia. Innen indult 1215-ben János, hogy Runnymede mezején meghallgassa bárók követelését és aláírja a Magna Chartát. A környéken, Hatfield House-ban töltötte gyermekkora egy részét I. Erzsébet, Anna királynő pedig itt építette fel a királyi hadsereg főparancsnoka, Marlborough első hercege számára a Blenheim-palotát.
A régió több városa annak köszönhette fellendülését, hogy fontos állomás volt a Londont a nyugati országrésszel összekötő úton.
Oxford, a Temze-völgy legjelentősebb városa, annak köszönheti hírnevét, hogy itt nyílt meg 1167-ben Britannia első egyeteme; kollégiumainak többsége a középkori építészet gyöngyszeme. A 17. században Oxford körül vívták meg a polgárháború több csatáját, mert egy ideig ott volt a diákok támogatását élvező I. Károly főhadiszállása. Amikor a királypártiakat kiűzték a városból, Cromwell magát tette meg az egyetem kancellárjává.
A Temze-völgy békés lankáit nem pusztán a táj szépsége tette korán kedveltté az arisztokraták körében, hanem London közelsége is, ami miatt az előkelőségek itt építettek pazar vidéki kastélyokat maguknak. Nem egy az ország legszebb palotái közé tartozik, mint a Blenheim-palota vagy a Hatfield House. A főúri otthonok körül festői falvak születtek.

A Windsor kastélya a környék látnivalóinak legérdekesebbje, London központjától 35 km-re található. A windsori kastély, csakúgy, mint a londoni Buckingham-palota és a skóciai Balmoral, a királyi család lakóhelye. Tömör bástyái, csipkés tornyai és öles várfala igazi turistalátványosság. Az épületegyüttesen számos építészeti stílus keveredik. A mai kastély ősét Hódító Vilmos építtette a windsori dombon. Kicsivel lejjebb a szászok már építettek egy várat, de Hódító Vilmos előbbre tartotta a védelmet és a biztonságot, mint a vadászatot, hiszen a szászokat a vadállományban gazdag erdők vonzották ide.
Hódító Vilmos fából épített vára uralta a London felé vezető utat, akárcsak a mai kastély. Az 1070-ben épült normann kastély ugyan olyan alapterületű volt, mint a mostani kastély, de az földből épült. A stratégiailag fontos magaslat kiválasztásában döntő szerepet játszott, hogy egynapi útra volt londoni főhadiszállásától, a Towertől. A jelenlegi várat III. Edward korában építették, a 14. században, bár utódai rengeteget módosítottak rajta. A sok század toldozgatását IV. György (1820-1830) megbízásából Sir Jeffry Wyatville próbálta meg jóvátenni, s bár annyit sikerült elérnie, hogy a hatalmas épülettömb most összefüggő egészet alkot, egységes stílust nem sikerült teremtenie.
A kastélyban található Szent Györgyről elnevezett kápolnában (St. George’s Chapel) sok király és herceg nyugszik, köztük VI. Henrik, VIII. Henrik és harmadik felesége Jane Seymour, s a kivégzett I. Károly.
A közelben található az Albert-emlékkápolna (Albert Memorial Chapel). Eredetileg VII. Henrik temetkező kápolnájának készült, a király azonban átadta Wolsey kardinálisnak, aki csodálatos síremléket építtetett magának. Mivel azonban Wolsey kardinálist VIII. Henrik letartóztatta, nem itt lett eltemetve. A sírt a polgári forradalom idején feltörték. Viktória királynő itt állítatta fel 1861-ben elhunyt férje síremlékét, azóta viseli a kápolna az ő nevét.
A középső udvar (Middle Ward) Kerek-tornyából (Round Tower) csodálatos kilátás nyílik a Temzére, Eton városára és a környező dombvidékre (Chiltern Hills). A környező udvari lakosztályok akkor látogathatók, ha a királynő nem tartózkodik a kastélyban.
1215 júniusában a windsori kastély közelében, Runnymede mezején írta alá János király a bárók követeléseit írásba foglaló Magna Chartát. Az aláírás feltételezett helyét három hatalmas tölgyfa között nyolcszögletes oszlopon álló gomba alakú tető jelzi.

Buckinghamshire

West Wycombe Park. Buckinghamshire (www.flickr.com by amandabhslater)

A windsori kastély szomszédságában, a Temze-híd túlsó oldalán, a kastély aljában kezdődik Eton városa, melynek híres kollégiumát (Eton College), a leghíresebb magániskolát 1440-ben alapította VI. Henrik. Jelenleg több mint 1100 diák tanul itt, ezek közül hetven az (ennyi volt a diákok eredeti száma a VI. Henrik alapította kollégiumban –, akiket „collegers”-nek neveznek. Õk a kollégiumban is laknak, a többiek bejáró diákok (oppidans), akik 25 különböző házban laknak, az ún. mesterek (masters) vezetése alatt. A 17. századtól lett szokás, hogy a nemesi családok gyerekeiket oktatóval (tutor) együtt küldték Etonba. Ettől kezdve vált Eton a szigetország s később a Birodalom elitjének iskolájává. A magániskolák régies és lassan modernizálódó formaruhája mellett ma is különlegesnek számít az etoni diákok ruhája. A városra csönd, nyugalom és történelmi hangulat jellemző. A város lakosságának harmad része diák.
Egy másik nevezetes iskola London központjától 18 km-re északra, Harrow, ahova földalatti segítségével is könnyedén eljutunk (Metropolitan Line – Harrow on the Hill megálló). Harrow későbbi iskola, mint Eton, 1571-ben alapította John Lyon. Ma viktoriánus hangulat fogadja a látogatót, öreg házakkal, szalmakalapos diákokkal, amelyet vasárnaponként felvált a cilinder. Csaknem valamennyi diák kollégiumokban lakik. Az iskola épületei kevésbé patinásak, mint Etonban, több iskolaépület a 19. századból való, bár fennmaradt egy tanterem 1611-ből.
Szintén könnyedén elérhető Londonból (37 km) a Salisbury család híres kastélya Hatfield House. Maga a család legalább olyan híres, mint kastélyuk. A Salisbury család 350 éve játszik fontos szerepet a brit politikában. A kastély körül hatalmas park található, amelynek egy alig gondozott útja mentén egy kerítéssel védett tölgyfa csonk található. A hagyomány szerint ennek a fának árnyas lombjai alatt ült VIII. Henrik lánya, Erzsébet, aki itt élt a palotában, és itt tudta meg, hogy nővére meghalt és reá száll a trón. Hatfield akkor még királyi palota volt, s csak Erzsébet halála után került a Salisbury család tulajdonába. Ám a családhoz látogató I. Jakabnak nagyon megtetszett a kastély, és felajánlotta érte a hatfieldi házát. A csere nem tetszett a grófnak, de nem volt más választása, így a 15. század végén épült ház nagy részét lebontatta és megkezdte az akkor modernnek számító palota építését.
Jelenleg a Hatfield House, az ország egyik legnagyobb Jakab-kori vidéki palotája, amelyet Robert Cecil, a nagyhatalmú államférfi épített át olyanná 1607 és 1611 között, amilyen ma. Történelmi jelentőségét azonban a Tudor-kori Hatfield palota megmaradt szárnyának köszönheti, hogy Erzsébet gyermekeskedett. Az államtanácsot is itt hívta először össze, amikor 1558-ban megkoronázták. Éppen ezért őrzik ebben a palotában az Isaac Oliver festette Erzsébet arcképet, amely 1600-ban készült.
A Hatfield House számos történelmi kincset rejt. Itt őrzik Stuart Mária levelezését, melyet felhasználtak az ellene hosszan húzódó perben, itt őrzik Erzsébet királynő kerti kalapját, kesztyűjét és selyemharisnyáját, az elsőt, ami Angliában készült, I Károly bölcsőjét, aki végül vesztőhelyen végezte. A ház húsvéttól októberig látogatható. A régi palota nagytermében rendszeresen rendeznek középkori díszvacsorákat.

Bournemouth

Back to Bournemouth (www.flickr.com by robthomasdesigns)

A Temze-völgyének egyik legjelentősebb városa Oxford. A várost híres egyetemével azonosítjuk, pedig már öt évszázaddal az egyetem megjelenése előtt is létezett és stratégiai fontosságú átkelőhely olt a nyugat felől Londonba vezető úton. Neve is erre utal: „a ford for oxen” (ökörgázló). A város első tudósai, akik az egyetemet alapították, Franciaországból jöttek 1167-ben. Ma hírét nemcsak az innen kikerült diákok öregbítik, hanem ipara is, pontosabban autógyártása is. 134000 lakosával így nem csupán egyetemi, hanem ipari város is.
Az kétségtelen azonban, hogy a város történelme szorosan kapcsolódik az egyetemi élettel. Az egyetem kezdetét megelőző évszázadokról keveset tudunk. Oxford szász alapítású város, az Isis és Cherwell folyó között terül el, s a két folyó védelmében jól megerősített várossá lehetett kiépíteni. A Mercia és Wessex határán fekvő város egyre jelentősebb szerepet játszott a történelemben. A normann hódítás idején – a gyakori dán betörések következtében – házainak fele romokban hevert. Hódító Vilmos azonban megerősítette Oxford védelmi rendszerét és várat építtetett. Az egykori városfalak ma is láthatók a New College (Új Kollégium) kertjében.
Az egyetem eredete még a normannok előtti időkre nyúlik vissza, és a vallásos közösségekben keresendő. Oxford egyetemét 1214-ben ismerte el a pápa. A 13.-14. században – akárcsak Cambridge-ben – gyakoriak voltak az összecsapások a helybeli lakosok és a diákok között.
Ma Oxford fő látványossága a harminchét kollégiuma, melyek közül több is a 13. és a 16. század között épült, s mind a városközpont körül csoportosulnak. Mivel abban az időben az oktatás és a tudományok művelésének lehetősége gyakorlatilag teljesen az egyház kezében volt, a kollégiumok a kolostorok mintájára épültek, és gyakran gyönyörű parkok vették körül őket. Az elmúlt évszázadok átépítései ellenére legtöbbjük megőrizte eredeti szépségét.
A diákok az egyetemen hallgatják az előadásokat, ott teszik le a vizsgákat, az egyetemtől kapják a diplomát, de képzésük és társadalmi életük elsősorban saját kollégiumaikon belül zajlik, s rendszerint annak a falai között laknak az egyetemi évek alatt. Az egyetemi hagyományok nagy része évszázadokra nyúlik vissza, mint a diplomaosztás, melynek nyelve ma is latin.
Oxford (akár Cambridge) kollégiumai adták a Brit Birodalom, később a Brit Nemzetközösség, s ma Nagy-Britannia vezető garnitúráját. Az itt végzettek egész életükben összetartanak, ha másról nem, jellegzetes kiejtésükről felismerik egymást.
A London felől érkező út a Magdalen Bridge-n vezet keresztül a Cherwell folyó felett. A híd túlsó oldalán emelkedik a Magdalen Tower (torony), amely 1500 körül épült, amikor Wolsey, a későbbi kardinális volt a Magdalen College pénztárosa.
A Fő utcán végighaladva (High Street) először a Queens College-ot láthatjuk, amelyet 1340-ben alapított III. Edward feleségének, Philippa királynénak káplánja. A főbejárat felett egy női szobor találhatót, amely II. György feleségét Caroline-t ábrázolja, mivel az ő uralkodása alatt építették fel az új kollégiumot. A könyvtár, a kápolna és a nagyterem Christopher Wren műve. A Fő utcából nyílik a Queens’ Lane, melyen a St. Edmunds Hall az egyetlen megmaradt középkori, a kollégiumokat megelőző korból való diákszállás.
Az All Souls College-t Canterbury érseke alapította 1437-ben, ez az egyetlen kollégium, amelynek nincsenek hallgatói; 50 ösztöndíját főleg jogászok kapják. A kollégium kápolnája 1300 körül épült, dekoratív stílusú tornyáról híres, a templom főépülete a 15. századból való.



Coutts Co - Eton (www.flickr.com by by ell brown)

Az 1509-ben alapított Brasenbose kollégium diákjai közül kerülnek ki a leghíresebb oxfordi evezősök.
A Merton Streeten található két híres kollégium, a Chorpus Christi College, amelyet 1516-ban alapítottak. Udvarában, ahova egy szép boltozatú kapu vezet, különleges napóra áll, öröknaptárral, tetején egy földgömbön trónoló pelikánnal. A kápolna oltárképét állítólag Rubens készítette. Szintén a Merton Streeten áll Oxford egyik legrégibb és minden bizonnyal legérdekesebb kollégiuma, a Merton College, melyet Water de Merton, Rochester püspöke s egyben Anglia kancellárja alapított1264-ben a „világi klerikusok”, a kor szakemberei számára. A Merton College hamarosan mintakollégium lett, az itt alkalmazott szigorú elveke más kollégiumok (pl.: Cambridge) is átvették, így jött létre az a viselkedési kódex, mely a „bentlakásos egyetemek” sajátossága.
A High Streetből nyíló Radcliffe Square közepén emelkedik a Radcliffe Camera, a klasszicista rotunda messze látszó óriási kupolájával Oxford legjellegzetesebb épülete, és ma a Bodley-könyvtár olvasóterme. A tér északi oldalán áll a Bodleian könyvtár, a British Museum után a Brit Nemzetközösség második legnagyobb könyvtára. Az 1320-ban alapított könyvtárat V. Henrik testvére Humphrey, Gloucester hercege 1426-ban kibővítette, hogy el tudja helyezni értékes kéziratgyűjteményét. A jómódú tudós, Thomas Bodley 1602-ben újra alapította a könyvtárat, szigorú szabályokat vezetett be, például azt, hogy a könyveket csak helyben lehetett tanulmányozni. A könyvtár ma egyike annak a hatnak, amelynek a Britanniában megjelenő összes kiadványból köteles példányt adnak.
A Broad Streeten található a Balliol College, mellyel szemben kereszt jelzi a helyet, ahol 1555-ben Ridleyt és Latimert s a következő évben Cranmert, mint reformátorokat megégették. Háromszáz évvel haláluk után emelték a St. Giles Street-en a Mártírok Emlékművét.
Oxfordban található Londonon kívül Britannia legjelentősebb múzeuma, az Ashmol Múzeum, az első Angliában, amely eleve múzeumnak épült. Kapuit 1683-ban nyitotta meg a két John Tradescant – apa és fia – „Bárka” néven ismertté vált kiállításával. Távol-keleti és amerikai útjaik során kitömött állatokat és kézműipari tárgyakat gyűjtöttek, amelyhez hasonlót korábban soha nem láttak Angliában. Haláluk után Elias Ashmole megvásárolta a gyűjteményt és az egyetemnek ajándékozta, majd a Broad Streeten felépítette a Régi Ashmole Múzeumot, amely ma a Tudománytörténeti Múzeumnak ad otthont.
Oxford botanikus kertjében, melyet 1621-ben alapítottak él egy alapítás idejéből származó tiszafa. A pompás főkaput Nicholas Stone készítette 1733-ban, költségeit a parkot létesítő Danby grófja fedezte.
Holywell Zenetermet 1752-ben építették, zenei események helyszínének. Ez az épület adott otthont Európa első nyilvános hangversenytermének. Korábban csak magánházakhoz meghívott vendégeknek adatott meg a zene élvezete. Két gyönyörű csillája a Westminster Hall dísze volt.
Az Oxford Múzeum a Viktória-kori városházában jól berendezett kiállítás mutatja be a város és az egyetem történetét. Külön említésre méltó a római korból fennmaradt égetőkemence és a város pecsétje 1191-ből. Érdekesek a korhűen rekonstruált helységek, amelyek közül kiemelkedő az Erzsébet-kori fogadó és a 18. századi diákszoba.
A Broad Street-ről indul az Oxford Story, melynek során a látogatók egy kisvonaton ülve vehetnek részt az időutazáson és közben megismerkedhetnek a modern audiovizuális eszközökkel életre keltett híres történelmi alakokkal.
A Szűz Mária-templom a High Streeten az egyetem hivatalos temploma, és sokak szerint Anglia leglátogatottabb plébániatemploma. Legrégibb részei, köztük a torony, melyről nagyszerűen belátható az egész város, a 13. századból maradtak fenn. Ebben a templomban vádolták meg Oxford három mártírját eretnekséggel 1555-ben.

Valley

River Thames (www.flickr.com by @ LaRsNoW @)

Az University Museum és a Pitt Rivers Museum Oxford két leghíresebb múzeumának a hatalmas Viktória-kori épület ad otthont. Az üvegtetőt öntöttvas oszlopok tartják. A természettudományi múzeumként működő University Museum legfőbb látványossága a dinoszaurusz csontvázak mellett a kitömött dodó. A repülésre képtelen madárfaj a 17. században kihalt, de halhatatlanná vált, amikor Lewis Caroll (eredeti nevén Charles Dodgson, aki matematikát tanított Oxfordban) az „Alice Csodaországban” című világhírű regényében megjelent. A Pitt Rivers Museumnak van a világ egyik leggazdagabb etnográfiai gyűjteménye: maszkok és totemek Afrikából és a Távol-Keletről, valamint régészeti leletek köztük azok, amelyeket Cook kapitány gyűjtött össze.
A Temze völgyében található még, Oxfordtól enyhén északkeletre a Blenheim-palota. Amikor John Churchill, Marlborough első hercege a blenheimi csatában (1704) fényes győzelmet aratott a franciák felett, Anna királynő hálája jeléül neki adta a woodstocki uradalmat és Pazar palotát építtetett a számára. A barokk építészet remekművét Nicholas Hawksmoor és Sir John Vanburgh tervezte. Itt, ebben a palotában született meg 1874-ben a második világháború kiemelkedő politikusa, Winston Churchill. Sir John Vanburgh egyébként katonai pályára készült, ám igazi hírnevet színműíróként és építészként, valamint a liberális nemesek, a whigek szószólójaként szerzett. A Blenheim-palota és egyéb terveit az uralkodó osztály gúnyolódva fogadta, munkáit csak később övezte csodálat. A Castle Howerd épületein dolgozott, amikor meghalt.
Great Tew a Blenheim-palotától keletre található. Az eldugott kis falut Lord Falkland alapította a birtokán dolgozók számára 1630-as években. A1809 és 1811 között neogótikus stílusban újították fel a falu épületeit. A nádtetős házakat gondosan ápolt kertek, nyírt sövények veszik körül, a falu közepén pedig egy 16. század hangulatát idéző vendéglő, a Falkland Arms áll.
A falutól 8 km-re található a Rollright Stones, amely egy bronzkori sírkamrának a maradványai. A sírkamrát Suttogó Lovagok néven ismeri a hagyománya, a magányos kő mellette pedig a Királykő néven ismert. A király embereinek nevezett 77 állókő 30 méteres kört alkot.
Ettől északra fekszik a fűszeres lapos süteményéről ismert Banbury, amely igazi hírét a gyermekdalnak köszönheti: Ride a Cock-horse to Banbury Cross (Vesszőparipán a Banbury Kereszthez). A középkori kereszt egyébként elpusztult, helyére 1859-ben állítottak egyet.
Továbbutazva Oxfordshireben, Burfordba érünk, amely alig változott a György-kor óta. A város fontos postakocsi állomás volt Oxford és Nyugat-Anglia között. Cotswoldi kövekből épült házai, fogadói, boltjai (sok közülük 16. századi) szegélyezik főutcáját.  Fontos épülete a városkának a Tolsey Hall, amely a Tudor-korban épült, nyitott földszinttel, ahol ma is árusítóasztalok találunk. A ház a Sheep Street sarkán ál; az utcanév a középkorban itt élő gyapjúkereskedőkre utal.
Oxfordtól enyhén délnyugatra található a Fehér ló völgye. A hangulatos völgy az Uffington fölötti domboldal fehér mészkövébe faragott lóról kapta a nevét. Ezt tartják Britannia legősibb sziklába faragott rajzának. Keletkezéséhez rengeteg legenda fűződik. Egyesek szerint az angolszászok vezére, Hengist (amely németül csődört jelent) vésette ki, mások szerint Nagy Alfréd, aki feltehetőleg a közelben született. Azonban a valóság az, hogy a Fehér ló jóval korábbi alkotás, körülbelül i.e. 1000-ből származik. A közelben látható kelta földsánc a dombtetőre épült vaskori erőd, az Uffington Castle maradványa. Mindössze 1,5 kilométerre, keletre az ősi kereskedő út fut, a Ridgeway, melynek mentén egy még régebbi emlék a Wayland’s Smithy néven ismert kőkori halomsír. A sír körüli legendákat Sir Walter Scott elevenítette fel Kenilworth c. regényében. A Fehér lovat Uffington faluból lehet legjobban látni, ahol a Tom Brown’s School Museum 17. századi iskolaépületében Tom Brown viktoriánus regényíró emléktárgyai, valamint a környéken folytatott ásatások leletei is megtekinthetők.

St. Albans

St. Albans (www.flickr.com by thtstudios)

A domboldalak sziklarajzait először a kelták készítették, akik felismerték, hogy a dél-nyugat angliai dombok felszínhez közeli krétarétegei kiválóan alkalmasak nagyméretű alkotások létrehozására. A kelták és utánuk az angolszászok által nagy tiszteletben tartott lovak gyakori, bár nem kizárólagos témái voltak a kultikus ábrázolásnak, hiszen nem ritka az emberei alakok ábrázolása sem. Ilyen például Dorsetben Cerne Abbas melletti óriás és a Hosszú férfi Wilmingtonban. A sziklarajzokat rendszeres karbantartás nélkül gyorsan benövi a fű, az uffingtoni Fehér lovat is gyakran tisztogatják. A hagyományos „lesúrolás” régebben helyi ünnepségek keretében zajlott.
A Buckinghamshire-ben található Stowe a parképítészet legjelentősebb és legnagyvonalúbb példája a szigeteken és tükrözi azt a törekvést, amellyel a 18. században megpróbálták az ember ízlésének és igényeinek megfelelően megváltoztatni a természetet. A parkot 1680-ban alakították ki, és az elkövetkezendő 100 évben folyamatosan bővült, egyre több antik és gótikus templommal, szoborral, barlanggal, mesterséges tóval, s benne díszhallal, valamint ligetekkel bővült. A kor jelentős építészei és művészei dolgoztak a terveken, közöttük volt Sir John Vanburgh, James Gibbs és Capability Brown, aki pályája első 10 évében a Stowe kertésze is volt. 1921-ig a Temple- és Grenville családok, majd Buckingham hercegei tulajdonában volt a hatalmas birtok. Amikor a park közepén álló Palladio-stílusú házat eladták, előkelő fiú-magániskola nyílt benne, amely előzetes megbeszélést követően szünidőkben megtekinthető.
Bedford hercegei több mint 350 éve élnek abban a főúri házban, amelynek kapui az első között nyíltak meg a nagyközönség előtt az 1950-es években. A bedfordshire-i Wodburn Abbey a 18. század közepén épült egy 12. századi ciszterci kolostor alapjaira. Igazi nevezetessége a vadasparkja, ahol még Kínából hozott mandzsúriai shika szarvasok is láthatunk. A csodálatosan berendezett házban jelentős magángyűjtemény kerül kiállításra, amelyek között Reynolds és Canaletto képeket is találunk.
Szintén a Temze-völgyében található a Whipsnade szafaripark, amely Bedfordshire-ben van, a Dunstable-hez közel. A szafaripark a londoni állatkert vidéki részlege, az egyik legrégibb szafaripark, amelyben az állatok nem ketrecben, hanem látszólag szabadon élnek. Európa legnagyobb szafariparkja, a maga 240 hektáros kiterjedésével, amelyben több mint 2500 állatfaj talált otthonra. A parkot saját autóval a kijelölt utakon, vagy kisvasúttal lehet bejárni. Népszerű a kalandpark részlege és az oroszlánfókák víz alatti életét bemutató részleg is.
Hertfordshire-ben található Knebworth, ahol a Tudor-kori palota a 19. században kapta meg neogótikus külsejét. E 19. századi átalakítás a viktoriánus Anglia egyik legérdekesebb alakjához, Lord Lyttonhoz fűződik. Legidősebb fia India alkirálya volt, és a kiállított tárgyak nagy része Delhi uralkodói palotájának pompáját tükrözi abból az időből, amikor Viktória királynő India császárnője lett.

Norwich

Roman Catholic cathedral Norwich (www.flickr.com by Colin 30d)

St. Albans, a mai virágzó vásárváros, a Londonba ingázók kedvelt otthona, évszázadokon át fontos szerepet játszott Anglia történelmének számos jelentős eseményében. A Ver folyó partján épült Verulamiumnak nevezett egykori római helyőrségben Boadicea nevével találkozhatunk, hiszen ezt a római várost is a fellázadt iceni törzs rombolta szét, s majd négy évszázaddal később a szász hódítás újra rommá tette. Mivel az új város a régi mellett épült fel, így nem volt nehéz feltárni az egykori római települést, melynek ékessége a római színház.
Verulamium falai a városközpont közelében állnak. A Verulamiumban talált leleteket bemutató múzeum a római város falain belül található, amely a város történetével foglalkozik. A római korból remek állapotban maradtak fenn a műkincsek, különösen a hibátlan szépségű padlómozaikok. Figyelemre méltók a halotti urnák és az ólomkoporsók.
A római színház a múzeummal szemben található, i.sz. 140-ben épült, de többször kibővítették. Csak hat hasonló színház ismert Angliában. A színház közelében több római bolt és egy lakóház maradványai is megtalálhatók. Ezekből kerültek elő az 1930-as években a múzeumban kiállított tárgyak, mint például Vénusz bronz szobrocskája is.
A város mai nevét egy brit szentről, Albantról kapta, aki a város közelében halt meg. St Alban volt Britannia első vértanúja, aki üldözött keresztény papot bújtatott, és mikor a rómaiak rátörtek a házára, papnak adta ki magát, s ő ment a vesztőhelyre.  A 8. század végén Benedek-rendi kolostort alapítottak itt, Szt. Alban tiszteletére, és annak helyén 1077-1098 között Paul Caen és utódai gyönyörű katedrálist emeltek itt, amelyet 1539-ben, amikor a kolostorokat feloszlatták, a város megvásárolt. A kereszt alakú templom hajója a középkori templomok közül a leghosszabb a világon a maga 97 méterével. A templomot a 19. században Lord Grimthrope saját tervei alapján helyreállítatta, amivel sokat rontott az eredetin.  St. Alban egykori sírjából, melyet a középkorban tömegével kerestek fel zarándokok, csak egy összeillesztett márványlap maradt meg. A katedrális érdekessége még, hogy a bárok itt fogalmazták meg a Magna Chartát. St. Albansban található Britannia legrégibb fogadója is, bár ezt sokan vitatják, mindenesetre nyolcszögletű alaprajzával a legkülönlegesebb. Eredetileg az apátság galambházaként funkcionált. A Vendéglőt a harcoló v. harcias kakasokhoz intézték (Ye Olde Fighting Cocks), amelyet 1600-ban építettek át. A St. Michael-templomot az angolszász uralom idején alapították, és az akkorra már hanyatlásnak indult Verulamiumból elhordott téglából építették fel. Később kibővítették. A templom egyik nevezetessége, hogy itt található a híres, 1626-ban elhunyt filozófus Francis Bacon sírja. A rózsák háborúja idején a városban csaptak össze a fehér és a vörös rózsa hívei, és VI. Henrik király a város pékműhelyében eset t fokságba. A York-ház hívei ekkor (1455-ben) elűzték VI. Henriket, ám a Lancaster-ház támogatói hat év múlva visszafoglalták a várost.
George Bernard Shaw, a csípős megjegyzéseiről híres ír származású színműíró (1856 – 1950) életének utolsó 44 esztendejét a St Albans melletti Ayot St. Lawerence-ben (ma Shaw’s Corner) töltötte, és élete utolsó pillanatáig dolgozott a ház kertjének egyik szegletében található nyári lakjában Színdarabjait sziporkázó szellemesség és maró társadalomkritika jellemezte. Leghíresebb műve a Pygmalion (1913), amely a nagysikerű My Fair Lady nagysikerű musicalnek az alapja. A ház és a kert ma az író életét és munkásságát bemutató múzeum. St. Albanstól nem messze Chiswell Greenben (Hertfordshire) található a Rózsák kertje. A rózsa Anglia jelképe és a brit kertbarátok legkedveltebb virága. A Királyi Nemzeti Rózsa Társaság 5 hektáros parkjában több mint 1700 rózsafaj több mint 30 000 egyede virágzik, főként júniusban.

Régiók: Belső Anglia Dél és Közép Wales Dél-angliai dombság és a csatorna partja Déli tengerpart és a csatorna szigetek Devon, Cornwall és a Scilly szigetek Észak-Wales Kelet-Anglia Kelet-Közép Anglia Lancashire és a tóvidék London és a Temze völgye Wessex – Wiltshire, Somerset, Dorset Yorkshire és Humberside
Városok: Aberdyfi Aldeburgh Audley End Bamburgh Banbury Bath Berwick-upon-Tweed Beverley Bideford Birmingham Blaenafon Blaenau Ffestiniog Bodmin Bognor Regis Boston Bournemouth Bradford Brighton Bristol Bury St. Edmunds Buxton Caerlon Caernafon Cambridge Canterbury Cardiff Carlisle Cheltenham Chester Chichester Chipping Campden Cirencester Coggeshall Colchester Coventry Csatorna Szigetcsoport Derby Dover Durham Eastbourne Edinburgh Ely Eton Exeter Folkestone Glastonbury Glouchester Great Malvern Great Yarmouth Grimsby Halifax Harlech Harrow Hastings Hereford Hexham Ipswich Jackfield Keswick King’s Lynn Lancaster Lavenham Leeds Lewes Lincoln Littlehampton Liverpool Llandrindod Wells Llandudno London Lowestoft Ludlow Manchester Middleton-in-Teesdale és Barnard Castle Monmouth Newcastle upon Tyne Newmarket Northampton Norwich Nottingham Oxford Penrith Penzance Pevensey Plymouth Portsmouth Rochester Ross-on-Wye Ruthin Rye Salisbury Sandringham Sevenoak Shaftesbury Shrewsbury Southampton Southwold St. Albans St. Davids Stratford-upon-Avon Swansea Wales Taunton Tewkesbury Tonbridge Truro Uffington Warminster Warwick Wight-sziget - Ryde - Binstead - Bembridge Wiltshire Winchester Windsor Worchester York
Nemzeti parkok: Dartmoor Nemzeti Park Exmoor Nemzeti Park Tóvidék Nemzeti Park Yorkshire Dales Nemzeti Park
Nagy-Britannia: Észak-Írország Nagy-Britannia Skócia

Impresszum | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat | Anglia