Általános információk Nagy-Britannia Élménybeszámolók
Nyitólap Régiók Városok Nemzeti parkok Fórum




izletes.hu on Facebook





 


Déli tengerpart és a csatorna szigetek

SUSSEX tengerparti lankás dombvidéke, ahol az ásatások eredményei szerint már ötezer évvel ez előtt is legeltette juhait a kőkorszaki ember, a legkellemesebb kirándulóhelyek egyike Angliában. A déli és északi dombvidék (South Downs, North Downs) között húzódott egykor hosszan (a mai Kent, Surrey, Hampshire grófságokba is átnyúlva) a Wealdnek nevezett erdőrengeteg. Ma dombhajlásokba bújt kedves falvak, regényes udvarházak, gazdaságok, gyümölcsösök, komlóvetések és szórványos erdőkkel tarkított területet találunk itt. A római korban a Weald fái táplálták Sussex vaskohóit, a 16-17. században szálfáiból építették az angol flotta hajóit, VII. Henrik uralkodásának idején. Sussex északi részén még fennmaradtak az összefüggő és vadban gazdag erdőségek, bár ezek jórészt fenyőerdők, és csak a helységnevek emlékeztetnek az egykori rengeteg tölgy-, bükk-, nyír- és kőrisfákra, a –fold végződésű települések pedig megőriztek egy régi szász szót, az erdei tisztásokra (pl.: Chiddingfold)
A sussexi part, amely 150 km hosszan húzódik, két végét, két kikötő Rye és Chichester jelzi. Keleten Rye festői fekvésű városa egészen a 19. századig kikötőnek számított, amíg vissza nem húzódott a tenger 1823-ban. A sorsára hagyott város ma történelmi emlékeiből él. Szinte minden utcája külön szépség, így nem lehet csodálkozni azon, ha sok művész telepedik le a dombon fekvő városra. Korábban, az angolszász időkben, a várost egyébként víz vette körül (rye=sziget), ma viszont a Rother-folyón lehet eljutni a 3 kilométerre fekvő kikötőig. A kisváros érdekessége a normann eredetű templomon található 1560-ból származó óra, amely valószínű a brit szigetek legrégebbi órája, mely még ma is működik.
Az ősi és hangulatos erődváros a 14. században csatlakozott az Öt Kikötő szövetségéhez. A Rother folyó ugyanis 1287-ben egy hatalmas vihart követően új irányba fordult és Rye-nál érte el a tengert, így a következő három évszázadban Rye a Csatornapart fontos kikötője volt. Ma a város 3 km-re fekszik a tengerparttól. Rye-ban élt Henry James író, a Lamb House-ba, amely 1722-ben épült, és I.György egy éjszaka idemenekült a vihar elől.
A sussexi tengerparton már a római korban is voltak települések, mint például Pevensey, a római Anderida, de ezeket ugyan az a sors érte, mint Rye kikötőjét. Amint a tenger visszavonult, elvesztették jelentőségüket. s a régi kikötővárosra már csak néhány szép régi épület emlékeztet.
A tengerparti út egyenesen halad végig Eastbourne-ig (Hastingstől 27 km-re), a déli part legjelentősebb üdülőhelyéig, melyet a szárazföld felől zöld dombvidék véd. Eastbourne régi település, már Hódító Vilmos korában is állt itt halászfalu, jelentősége azonban a 19. században nőtt meg, amikor divatos üdülőhellyé épült, 5 km-es sétánnyal, homokos-kavicsos stranddal, mólója végén színházteremmel. Múltjára egy késői normann templom emlékeztet. Eastbourne után 4 km-re egy 80 m-es sziklafal aljában egy világítótorony található, itt ér véget a sussexi dombvidék.
Lewes, Sussex régi fővárosa, ma már csak 14 000 lakossal dicsekedhet. Meredek utcái, favázas és György-stílusú házai régi dicsőségről árulkodnak, kastélya a város normann hódítás utáni megnövekedett jelentőségéről beszél. A kastéllyal szemben található Barbican House ad helyet a Sussexi Archeológiai Társaság gyűjteményének, mely a történelem előtti, római és angolszász anyagával ad áttekintést a grófság történetéről. A kastély közelében a High Street-en lévő St. Michael Church tornya is a normann korból való. Sokan harcoltak az Ouse folyó partján álló városért, amely stratégiai pont volt. Az utolsó emlékezetes csatát III. Henrik és Simon de Monfort vezette bárók vívták, ahol a király csapatainak vereségét követően a part menti élet felélénkült.

South Beach

South Coast Track (www.flickr.com by thedanphotos)

Kelet-Sussexben, Robertsbridge mellett található. A széles várárok vízében tükröződő, 14. század végén épült vár az egyik legregényesebb Angliában. Korábban úgy vélték, hogy a fenyegető francia támadás kivédésére épült, de valószínűbb, hogy egy angolszász lovag lakóvára volt. A várat a polgárháború alatt Cromwell katonái véres ostrom után bevették, és lerombolták a tetejét. Ezt követően lakatlan maradt, ám a kövek ellenálltak az idő vasfogának. 1919-ben Lord Cruzon a tető kivételével felújította várat és a nemzetnek ajándékozta azt. Brighton a Brit-szigetek legnagyobb és legnépszerűbb fürdőhelye, melyet Tengerparti Londonnak is neveznek. A város összeolvadt testvérvárosával Hove-val. Már a római korban is állt itt település, ám nyoma sem maradt a kis halászfalunak, amelyet a 18. században a lewesi Russel doktor „fedezett fel”. Tengervizének üdítő erejét, levegőjének frissességét hirdette, amely akkor vált igazi vonzóerővé, amikor 1783-ban a walesi herceg, a későbbi IV. György itt telepedett le, s megépítette a Királyi Pavilont (Royal Pavilion) keleti stílusban, ahol gyakran maga is keleti ruhában jelent meg. Ma konferenciákat és kiállításokat rendeznek itt. A város gyorsan fejlődött, s a régens-stílusú házak tanúskodnak arról, hogy a herceget, a későbbi uralkodót szép számban követte az előkelő londoni társaság. Brightonban van múzeum, képcsarnok, akvárium, uszoda és lóversenypálya is. A régi városrész középkori eredetű utcácskái régiségboltokkal és teázókkal, nagyon hangulatossá teszik a várost. Levegője valóban kellemes, hiszen a város mögött húzódó dombok gyakran feltartják a szárazföldön gyülekező ködöt, tengerpartja dagály idején azonban nem alkalmas a fürdésre. Nyolc kilométeres tengerparti sétánya, melyen két móló áll, mindegyiken színházteremmel, bizonyítja, hogy Brighton, az egykori királyi üdülőhely a sussexi tengerparti fürdők királya. Ha nem főszezonban érkezünk, akkor tapasztalhatjuk, hogy Brighton a nyugdíjasok városa, tengerpartján plédekbe csavarva idős hölgyek és urak élvezik az előbukkanó napot, a tenger felől érkező sós szelet és a tengerparti London Viktória királynő korára emlékeztető hangulatát. Ezt a fajta nyugalmat zavarja kissé meg az 1960-as években alapított Sussexi Egyetem, amely új színt ad ugyan a városnak, de veszélybe sodorja a városka poros tradícióit. A Királyi Pavilonról illik még szót ejteni. Mivel a 18. század közepén, amikor a tengeri fürdőzés divatba jött, a vidám városkát a walesi herceg, a későbbi IV. György is megkedvelte és Mrs. Fitzherberttel 1785-ben kötött titkos házassága után ideköltözött egy partközeli házba, amelynek kibővítésével Henry Hollandot bízta meg. Az egyre fényűzőbb hercegi mulatságokhoz azonban sokkal tágasabb és elegánsabb termekre volt szükség, ezért 1815-ben John Nash-el az épületet keleties stílusú palotává alakíttatta. A Királyi Pavilon 1822-re készült el. Viktória királynő viszont olyannyira nem kedvelte, hogy le akarta bontatni, míg végül 1850-ben eladta a városi tanácsnak. Brightonból a tengerpart mentén tovább indulva nem hoz sok újdonságot a táj. Kisebb-nagyobb üdülőhelyek váltakoznak tengerészsétányokkal és mólókkal. A nagyobb helyek közé tartozik Worhing 99 600 lélekszámú városa, amely rangban ugyan elmarad a 156 000 lakosú Brighton mögött, de kellemes klímájával egyre több állandó letelepülőt vonz. Worthing a legtöbb napsütést élvező helyek közé tartozik a Brit-szigeteken. Littlehamptonon keresztül vezet az út Bognor Regis-be, amely királyi jelzőjét onnan kapta, hogy 1928-ban V. György király keresett itt gyógyulást hosszabb betegség után. Ez a királyi látogatás éppen úgy hozzá járult Bognor felemelkedéséhez, mint százötven évvel korábban a walesi herceg látogatása Brightonban. A ma 22 000 lelket számláló gyorsan fejlődő modern üdülőhely lett. Nyugaton a sussexi tengerpart utolsó városa a székesegyházáról híres Chichester (eredeti neve Regnum), melynek római falai fennmaradtak. A város ugyan 9 km-re van a tengertől, de Selsey folyó torkolatánál kiképezett csatornában saját kikötője van. A város volt Néró utódjának Flavius Vespasianus főhadiszállása a római időkben. Õ győzte le Boadiceát, az icenusok fellázadt törzsének királynőjét, akinek ma a londoni Westminster-híd mellett áll a szobra. Chichestert a rómaiak Regnumnak nevezték, feltehetőleg a Regnii-nek nevezett brit törzsről. Mai nevét a déli szászok első királyának, Cissának nevéről kapta (Cissa-chester – Cissa vára). Katedrálisa, mely nem tartozik a legszebbek közé Britanniában, ám különleges három okból? Harangtornya különálló, hajójának kettős oldalhajói vannak, s tornya az egyetlen olyan katedrálistorony, mely látható a tengerről. A torony másik érdekessége, hogy bár Sir Christopher Wren építette újjá, 1861-ben megroggyant, és függőlegesen belezuhant a templomba. Ismételt újjáépítése 1867-ben fejeződött be.

Csatorna Szigetcsoport

Three-Day Kayak and Hiking Tour of the Channel Islands (www.flickr.com by mikebaird)

A város közepén álló 1500-ból származó Market Cross egy nyolcszögletes épület, mely fedelet adott a vásárra érkező falusiaknak. Chichester alighanem legérdekesebb ám meglehetősen elrejtett látnivalója Anglia legrégebbi menháza (almshouse) a St. Mary’s Hospital. Eredetileg 1229-ben apácakolostornak épült, majd kórházzá alakították. Fő helyisége egy 14. századi terem impozáns fafaragású tetőzettel. A kápolnára nyolc szoba nyílik, így az ápoltak misét tudtak hallgatni anélkül, hogy elhagyták volna ágyukat.
Fontos még megemlíteni Arundel Várát, amely a folyóparti kisvárosban Arunban található és ez a harmadik legrégebbi vár Britanniában. Arun Nyugat-Sussex-ben található, s az aruni dombtetőn álló csipkézett falakkal körülvett várát még a normannok építették. A 16. században Norfolk nagyhatalmú hercege szerezte meg a várat. Az eredeti falakat Cromwell csapatai gyakorlatilag teljesen lerombolták, de később újjáépítette a várat az ország legrégebbi katolikus családja, s leszármazottaik azóta is itt élnek. A várkastély belső termeit a 19. században az akkor divatos neogótikus stílusban átalakították. A várban áll Szt. Miklós temploma, amelynek kis katolikus Fitzalan-kápolnáját még a vár első tulajdonosai a Fitzalánok építették a templom keleti oldalához 1380 körül. A ma is jelentős kikötők azonban már a Sussexszel szomszédos Hampshire területére esnek: a Nelson emlékét őrző Portsmouth, ahol az admirális Trafalgarnál győztes flottájának zászlóshajója a Victory közelében modern hadihajók horgonyoznak. A Victory fedélzetén szerény emléklap jelzi azt a helyet, ahol 1805 október 24-én Nelson admirális halálos sebet kapott. A Victory Museumban Nelson relikviái mellett tengerészeti emlékek is láthatók. Portsmouth negyedmilliós városa a Brit-szigetek legfontosabb hadikikötője. A város Portsea szigetén fekszik, amit közúti és vasúti hidak kötnek össze a szárazfölddel. Nyugati oldalán van Portsmouth Harbour (kikötő), a keletin pedig Langstone Harbour. S bár a 16. század közepén már királyi kikötő volt itt, igazi fejlődése a 19. századra tehető. A Flagship Portsmouth Victorygate zászló alatt a dokkok jelentik Portsmouth történelmi központját, és itt található a legtöbb nevezetesség is, többek között a három híres csatahajó, amelyek közül a HMS Victory (HMS = Her Majesty’s Ship azaz Õfelsége Hajója) már tettünk említést. Időben kicsit korábban, VIII. Henrik idejében Portsmouth kikötőjében, a király szeme láttára süllyedt el a kikötő előtt a Tudor-flotta büszkesége, a Mary Rose, amikor kifutott 1545-ben a franciák ellen. A hajót 1982-ben emelték ki a tengerből és sok ezer felszínre hozott tárggyal együtt ma páratlan betekintést ad a Tudor-kor tengerészeti életébe. A HMS Warrior pedig a világ első páncélozott hadihajója volt. A D-Day Museum a szövetségesek Overlord fedőnevű normandiai partraszállásának (1944. június 6.) állít emléket. A kiállítás középpontjában a Királyi Kézimunka Iskolában öt évnyi munka után 1968-ban elkészül Overlord Embroidery áll: a 83 m hosszú falikárpit 34 mezője a II. világháború legfontosabb eseményeit örökíti meg. Portsmouth szülöttére, Charles Dickensre is emlékeztet egy múzeum, a központtól délnyugatra. A régi városrész főutcáját a második világháborúban – régi tengerészeti emlékeivel együtt – csaknem teljesen elpusztult. A főutca végén található a 15. században épült Round Towertől sétány vezet a tengerpart és a Portsmouth-szal egybeépült divatos fürdőhely, Southend felé, melynek strandjáról indult több ezer brit katona 1944 júniusában, hogy részt vegyen az invázióban. A 3. századi erődítmény a kikötő északi végében a Portchester Castle a rómaiak tengeri védelmi rendszerének legszebb észak-európai példája. Falai között építették fel később a normannok a templomukat és azt a várat, amelynek mára csak az öregtornya maradt meg. A 18-19. században hadifoglyokat őriztek itt, falakba vésett neveik ma is kivehetők. A VIII. Henrik építette Southsea Castle megmaradt kerek tornyáról és erődítményeiről szép kilátás nyílik a környékre, s a Brit-szigetek egyik legkedveltebb kirándulóhelyére, Wight-szigetére (Isle of Wight), melyet a viktoriánus korszak fedezett fel, mint üdülőszigetet. A sziget kelet-nyugati irányban csupán 36 km, észak-déli irányban pedig 21 km hosszú, csaknem 100 km-ese a tengerpartja. Klímája enyhe, tájai változatosak. Átlagos távolsága a szárazföldtől 9 km, amelytől a Solent- és a Spithead-csatorna választja el. Az enyhe klímát annak köszönheti, hogy két óceáni áramlat találkozik itt egymással, melyre már a 8. században is felfigyeltek. Korábban a szigetet erdő borította, de fáit felhasználták a portsmouthi hajóépítő műhelyekben. A sziget déli része dombos, főleg a Sziget hátának (Back of the Island) nevezett partrész, melynek falai nagyon látványosak. A rómaiak az itt élő brit törzsről (Vitae) nevezték el a szigetet Vectisnek. A római jelenlétet a több helyütt fellelt római kori maradványok bizonyítják. Később angolok, majd dánok szállták meg és a normann hódítást követően hosszú ideig független lordok uralták. Viktória királynőnek több mint ötven évig volt a sziget északi részén a téli lakhelye, East Cowes-ban, és itt is halt meg 1901-ben. A Newporttól 8 km-re található Cowes látnivalója az Osborne House, amely Viktória királynő egykori lakhelye. Az Osborne House-hoz csatolt Swiss Cottage (svájci ház) a gyerekeknek épült, hogy ott játszhassanak. Ma múzeum, ahol megtekinthető Viktória királynő kerekes fürdőkabinja is, amely arra szolgált, hogy illendően mehessen le a tengerpartra fürödni.

South Coast

South Coast Track (www.flickr.com by thedanphotos)

Ezen kívül fontos még megemlíteni a VIII: Henrik korában épült kastélyt, mely az 1812-ben alapított, s a világ legexkluzívabb klubjának tartott Royal Yacht Squadron székhelye. Az augusztus első hetében tartott Cowes Week (Cowes hete) regattája ide gyűjti az előkelő társaság krémjét.
A sziget bejárata Ryde kikötőjében található. A városkának jó szállodái és üzletei vannak. Binstead híres kőbányáiból szállították a követ a winchesteri katedrális építéséhez; az egykori cisztercita templom maradványaira alapozott apátsága (Quarr Abbey) is őrzi a bánya emlékét (quarry = kőbánya). A Ryde-tól délkeletre fekvő Bembridge, normann templomával a sziget egyik legrégebbi városa, és a környék római ásatásai a legeredményesebbnek mutatkoznak egész Angliában. A sziget fővárosa Newport, amely a sziget egyetlen jelentősebb folyójának, a Medinának a torkolatában fekszik. A város fölött a dombra épült Carisbrooke Castle uralkodik, a sziget kapitányainak és kormányzóinak egykori székhelye. A várfalakról és az öregtoronyból gyönyörű kilátás nyílik a környékre. Itt tartották fogva I. Károlyt, akinek 1647-es szökési kísérlete kudarcba fulladt, mert beszorult az ablakrácsok közé. A várbástyája normann, épületeinek javarésze a 13. századból való. Hampshireben található még Southampton, ahol nagy óceánjárók horgonyoznak, s a Brit-szigetek legnagyobb kikötőjeként vált ismertté. Alkalmasságát már a rómaiak felfedezték, s az 5. század végén itt szálltak partra a szász honfoglalók, majd 980-ban dánok rombolták le az itt álló Hampton városát. A város neve harcokkal kapcsolódott össze az elkövetkező ezer évben is. A legtöbb háborúba innen indultak és ide érkeztek meg a csapatok; legutóbb 1944-ben innen indultak a partraszállást végrehajtó hadak. A második világháború alatt a várost súlyos bombatámadások érték, de jó néhány régi épület és emlékmű megmaradt. Innen indult útnak a Mayflower Zarándok atyákkal a fedélzetén, hogy felfedezzék maguknak és megtelepedjenek az Újvilágban. Innen indult el tragikus útjára a Titanic is, amely 1912-ben jéghegynek ütközött és elsüllyedt. Ma a város neve a személyszállító hajózással kapcsolódik össze. Tengerészeti Múzeumában a southhamptoni kikötőből induló két híres hajó mellett a látogatók megismerkedhetnek több tengerjáróval is, amelyeken a 20. század első felében utaztak. A város középkori városfalainak maradványai mentén sétaút vezet. A Fő utca (High street) végében Anglia legszebb régi városkapuja a Bargate áll. Hengeres tornya a 13. században épült, a falait díszítő címereket a 17. században faragták. A hampshire-i partvidék háttere a New Forest (Új Erdő), amely Southamptomból könnyedén elérhető. Eredete a normann hódításra nyúlik vissza: ez volt Hódító Vilmos kedvenc vadászterülete, s mintha ide, a normannok ültette erdőbe települtek volna át a Weald kipusztult tölgy-, bükk-, nyír- és kőrisfái, melyek között szabadon és háborítatlanul élnek az őzek és a félvad pónilovak. Southamptonból London felé 39 km-t kell megtenni, hogy Winchesterbe érkezzünk, mely hosszú történelme során – már a rómaiak érkezése előtt a britek leghíresebb városa volt – mindig megtartotta jelentőségét. Fontos helyőrség volt a rómaiak idején, vászonnal, szövettel és kutyákkal látta el a város a római császárt. A 6. században, amikor Egbert uralmát egész Angliára kiterjesztette, Winchester lett az ország fővárosa. A dán hódítók elpusztították, ám a nyomukban érkező normannok felismerték jelentőségét és nagyarányú építkezésbe kezdtek. Legnevezetesebb építménye a katedrális, melyben a Westminister Abbey után a legtöbb – összesen 35 – angol uralkodót koronáztak, közülük 20 itt is nyugszik. Winchester katedrálisa a második legnagyobb (180 m) középkori katedrális Európában (az első a római Szent Péter-bazilika). 1079-ben kezdték építeni, melyből a normann kereszthajók maradtak meg.

Hastings

Hastings, Minnesota (www.flickr.com by Punchup)

Az épület többi részében a korai angol és a perpendikuláris stílus keveredését figyelhetjük meg. A presbiterium körül hat szász és dán király koporsóját találjuk.  A keleti kereszthajó és az egykori káptalan (Chapter House) normann íveit összekötő átjáró fölött könyvtár található a 12. századból, melyet 1668-ban építettek át. A könyvtár 4000 kötettel rendelkezik, közülük néhány ritka kéziratot is tartalmaz. Legértékesebb darabja egy gyönyörűen illusztrált 12. századi vulgáta. A katedrális udvarát részben a régi kolostor falai veszik körül. Érdemes megtekinteni a gótikus favázas 14. századi Pilgrims’ Hall-t (Zarándokok Csarnoka), és a 18. századi Pilgrims’ Schoolt (Zarándokok Iskolája). A székesegyház területét a King’s Gate-n (Királyi kapu) keresztül hagyjuk el. Winchesterben található Anglia egyik legrégebbi magán középiskolája a Winchester College, melyet William of Wykeham alapított 1382-ben. A magániskola a későbbi híres angol magániskolák példájául szolgált. Itt is 70 a bentlakó diákok száma, mint Etonban, a bejáró diákokat itt commonersnek neveznek, 450-en vannak, és a Kingsgate Street-en laknak a mesterek felügyelete alatt. Mivel Wykeham alapította Oxfordban a New College-ot, a két intézmény között a mai napig szoros a kapcsolat. A College Street túlsó oldalán találhatók a Wolvesey Castle romjai. Az eredeti épületet 1129-ben Henry de Blois püspök kezdett el építtetni, de restaurálásához csak az 1970-es évek végén kezdtek hozzá. A szomszédos palotát (Wolvesey Palace) valószínűleg Sir Christopher Wren tervezte a 17. században – megmaradt szárnya ma püspöki rezidenciaként szolgál. A régi városfal és az Itchen folyó között hangulatos sétány visz a Stoke Bridge felé, ahol a régi város főutcája kezdődik. A főutca végén a West Gate található, melynek boltíve a 13. században, felső része a 14. század végén épült, ma múzeumként funkcionál. Helységeiben, akárcsak a londoni Tower börtöneiben, 15-16. századbeli foglyok falba vésett üzenetei olvashatók. Innen a Castle Hill-nek nevezett várdombra érünk, melynek utcája vezet el az egykori várhoz, amelyet Hódító Vilmos építtetett, III. Henrik fejlesztett tovább. A polgárháború idején azonban, amikor Cromwell elfoglalta, a vár elpusztult. Csak a nagyterem (Great Hall) maradt meg egy hatalmas tölgyfa asztallal, mely a hagyomány szerint azonos a legendás Arthur király s 24 lovagjának kerekasztalával. A régi várost az Itchen és a vasút zárja le. Ezen határokon túl már a modern városrészek kezdődnek. A New Forest-et Winchesterből is felkereshetjük. Londonból Hastingsbe a Charing Cross pályaudvarról induló vonattal jutunk, amely 100 km-re fekszik a fővárostól. Út közben érdemes megállni Sevenoaksban, ami azonban még Kent grófsághoz tartozik. Templomával szemben kezdődik Lord Sackville birtokának, az ún. Knole-nak a bejárata. Hatalmas parkja ősrégi fáival nyitva áll a látogatók előtt. Érdemes megtekinteni a kastélyt is, melynek 7 udvara a hét napjaira, 52 lépcsőháza az év 52 hetére, és 365 szobája az év napjaira utal. Knole House az Angliában a látogatók előtt megnyitott kastélyok közül az egyik leglátványosabb. Az épület különböző részei a 15., 16. és a 17. századból származnak, termeiben sok műkincs található. A városkából tovább haladva Tonbridge-be jutunk, melyek vára a normann hódítás után épült őrhelyül a Londonból a tengerpartra vezető út mentén, s egyben a Medway folyó vidékét is uralta. A várból csak a főkapu maradt meg, amelyet viszont a korabeli normann építészet egyik legszebb emlékének tartják. Megmaradt még a külső fal és az udvar egy része. Hastings két helység egyesüléséből jött létre, így a 72 000 lakosú üdülővárost Hastings and St. Leonardsnak nevezik. A város promenádja 5 km hosszú, két tengerbe nyúló mólója van. Hastingsban nem találunk emlékművet Hódító Vilmos 1066-os partraszállásáról, csak a Hastings és Eastbourne között egy Norman Bay (Norman-öböl) feliratú szerény tábla emlékeztet a helyre. Hastings különlegessége az Angliában egyedül álló, fából készült hálószárító házai (Net houses), amelyet a Spanyol Armada idekerült matrózai honosítottak meg. A város romantikus képét a domb tetején álló normann vár romja koronázza. A kilátásért érdemes felkapaszkodni a dombtetőre. Aki azonban a normann partraszállás emlékeire kíváncsi, Battle-ba kell mennie.Battle-nél ütköztek meg ugyanis Harald angol király csapatai a partra szálló normannokkal. Itt dúlt a „hastingsi csata”, bár Hastings 9 km-re van innen. Itt győzött Hódító Vilmos, aki I. Vilmos néven Anglia királya lett, és aki a meghódított angolszászokat és dánokat egybeforrasztotta azokkal, akik részt vettek Anglia meghódításának merész vállalkozásában: a normannokkal és a franciákkal. Ma nemcsak a város neve emlékeztet a csatára (battle = csata), hanem az apátság, amelyet Hódító Vilmos alapított győzelme színhelyén. A városka favázas házai azonban a 16-18 század virágzó vasiparára emlékeztetnek.

Pevensey

Pevensey Castle (www.flickr.com by d0bb0)

Legszebb közülük a főtéren álló Pilgrim’ Rest (Zarándok-pihenő) nevet viselő 1420-ból származó, eredetileg vendégház, amely ma is működő vendégfogadó, s mint ilyen, a legrégibbnek számít Angliában. Vilmos megfogadta, hogy ha győz a csata helyén apátságot emeltet. 1076-ban már állt az oltár ott, ahol Harald király elesett, s az építkezés még Vilmos életében befejeződött. A templomból azonban kevés maradt fenn, mert VIII. Henrik leromboltatta, s helyét eladományozta. Fennmaradt azonban a 14. századból való gyönyörű főkapu négy nyolcszögletű toronnyal. A romokból a legjelentősebb, a barátok egykori hálótermének ma tető nélküli álló része. Később az egykori apátságot eladták a Webster családnak, akik leányiskolát építettek ide. Hétköznapokon megtekinthető az udvar, az épületek belseje azonban nem. A látogatót egy 1903-ban emelt kőoszlop emlékeztetni a magánház udvarában arra a helyre, ahol az angolszász király elesett.
A Csatorna-szigetcsoport (Channel Islands) területe közel 200 km2, lakosainak száma 110 000 fő. A Channel Islands tulajdonképpen egy szigetlabirintus, melynek jelentős hányada csak apály idején bukkan a víz színe fölé. Közelebb van Franciaországhoz, mint Angliához, ám történelmileg már régen elszakadt a kontinenstől és Franciaországtól.
Victor Hugo egy ideig száműzetésben élt először Jersey majd Guernesey szigetén, „gyönyörű tengeri kerteknek” nevezte el a szigeteket. Homokos strandjaival és festői szikláival valamint történelmi emlékeivel izgalmas turistalátványosságként kínálkozik.
A sziget már a történelem előtti időkben is lakottak voltak, ezt ősember- és mamutcsontok is bizonyítják. Időszámításunk előtti 2000-ben fennmaradtak az ibériai őslakók kőszerszámai is. Az ibériaiakat a gallok, majd a rómaiak követték, i.sz. 933-ban pedig a viking birodalomhoz csatolták a szigeteket az elkövetkezendő 270 évre. A függetlenségét folyamatosan megőrizni próbáló Csatorna-szigetcsoport fokozatosan alakította ki helyi alkotmányát, mely szerint a szigeteken a nagybirtokosok által választott bírák (jurats) gyakorolták a hatalmat. A királyt – hercegi minőségben – kezdetben egy, később két helytartója képviselte, egy Jersey szigetén, egy pedig a többi szigeten.
A folyamatos viking, később francia és skót betörések miatt, melynek során házakat gyújtottak fel, gyilkolták a lakosságot, VI. Sixtus pápa 1484-ben pápai bullában kiközösítéssel és vagyonelkobzással fenyegette meg mindazokat, akik ilyen bűnöket követnek el a szigeteken. Ez a pápai nyilatkozat – leszámítva a polgári forradalom idejét – semlegességet biztosított a szigeteknek 1689-ig. A szigetlakók egészen a napóleoni háborúkig csempészettel és kalózkodással „foglalkoztak”, és ellenálltak az angol vámrendszer bevezetésének. A 19. században már áttértek a békés tengeri kereskedelemre, majd az angol piacok számára kezdtek el mezőgazdasági cikkeket termelni, s ezen kívül a növekvő idegenforgalom fokozta bevételüket. Az I. világháborúban nem szenvedtek el támadásokat, ám a másodikban hosszú német megszállás alá kerültek, és csak a háború befejezésének napján, 1945. május 9-én szabadultak fel. A 20. század második felére módosították a szigeten uralkodó szokásjogokat. A helytartók a ma is képviselik az uralkodót, ám a juratok elveszítették hatalmukat, s ma már csak, mint bírák tevékenykednek. A helyi törvényhozó testületnek ma már csak választott tagjai vannak; határozataik csak akkor válnak törvénnyé, ha azokat a brit uralkodó vagy a Titkos Tanács jóváhagyja. A helytartónak csak felszólalási joga van, szavazati joga nincs. Guernesey kivételével, ahol az angol 1946 óta hivatalos nyelv, a francia nyelvet használják a közigazgatásban (bár terjed az angol), és gyakori a normandiai francia tájszólás. A szigetek közül Jersey a legnagyobb, lakosainak száma hozzávetőlegesen 60 000 fő. Északon sziklás partok találhatók másutt jobbára homokos, strandolásra kitűnően alkalmas partszakaszokat találunk. A sziget fővárosa a 30 000-es St. Helier. Nevét az 1150 körül a környéken épített apátságról kapta. A helyi múzeum melletti dombon áll a napóleoni háborúk idején, egy esetleges partraszállás visszaverésére épült erődítmény, a Fort Regent.  A kikötőből dagály idején hajóval, apály idején egy 1 km-es úton az Esplanade sétányról közelíthetjük meg az 1590-1601 között épült kastélyt, amely Erzsébet királynő nevét viseli. A kastély az egykori apátság helyén áll. A Channel Islands második legnagyobb szigete a csaknem háromszög alakú Guernesey. Lakossága a hozzá tartozó szigetekkel együtt nagyjából 50 000 fő. A sziget belsejében kevés a látnivaló. Fővárosa Saint Peter Port, 20 000 főt számlál, és csaknem teljesen gránitból épült. Múzeumában a történelem előtti temetkezőhelyekből feltárt tárgyak láthatók nagy számban. Victor Hugo a Hauteville House-ban élt 1855-1870 között és itt írta a Nyomorultakat. A ház berendezése ma is olyan, mint az író száműzetése idején. A Csatorna-szigetek közül a legszebb Sark. Mindössze öt és fél km hosszú és két és fél km széles szigeten nincsenek falvak, a turistákat szállodák vagy családi panziók várják. Alderney szigete van a legközelebb a francia partokhoz, mindössze 15 km-re. Egyetlen érdekessége az erődítmények sorozata, melyek közül a legújabbakat a németek építették.

Régiók: Belső Anglia Dél és Közép Wales Dél-angliai dombság és a csatorna partja Déli tengerpart és a csatorna szigetek Devon, Cornwall és a Scilly szigetek Észak-Wales Kelet-Anglia Kelet-Közép Anglia Lancashire és a tóvidék London és a Temze völgye Wessex – Wiltshire, Somerset, Dorset Yorkshire és Humberside
Városok: Aberdyfi Aldeburgh Audley End Bamburgh Banbury Bath Berwick-upon-Tweed Beverley Bideford Birmingham Blaenafon Blaenau Ffestiniog Bodmin Bognor Regis Boston Bournemouth Bradford Brighton Bristol Bury St. Edmunds Buxton Caerlon Caernafon Cambridge Canterbury Cardiff Carlisle Cheltenham Chester Chichester Chipping Campden Cirencester Coggeshall Colchester Coventry Csatorna Szigetcsoport Derby Dover Durham Eastbourne Edinburgh Ely Eton Exeter Folkestone Glastonbury Glouchester Great Malvern Great Yarmouth Grimsby Halifax Harlech Harrow Hastings Hereford Hexham Ipswich Jackfield Keswick King’s Lynn Lancaster Lavenham Leeds Lewes Lincoln Littlehampton Liverpool Llandrindod Wells Llandudno London Lowestoft Ludlow Manchester Middleton-in-Teesdale és Barnard Castle Monmouth Newcastle upon Tyne Newmarket Northampton Norwich Nottingham Oxford Penrith Penzance Pevensey Plymouth Portsmouth Rochester Ross-on-Wye Ruthin Rye Salisbury Sandringham Sevenoak Shaftesbury Shrewsbury Southampton Southwold St. Albans St. Davids Stratford-upon-Avon Swansea Wales Taunton Tewkesbury Tonbridge Truro Uffington Warminster Warwick Wight-sziget - Ryde - Binstead - Bembridge Wiltshire Winchester Windsor Worchester York
Nemzeti parkok: Dartmoor Nemzeti Park Exmoor Nemzeti Park Tóvidék Nemzeti Park Yorkshire Dales Nemzeti Park
Nagy-Britannia: Észak-Írország Nagy-Britannia Skócia

Impresszum | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat | Anglia