Vizek
A szigetek vízhálózata sok apró, de egész éven át egyenletesen bővizű folyókból áll. A kis esés és a bővizűség mellett hajózásra is alkalmasak, mivel télen nem fagynak be, sőt a zajlás is ritka. A tengerbe mindegyik széles tölcsértorkolattal érkezik, kiválóan szolgálják a tengeri és szárazföldi közlekedés kapcsolatát. A magas tengerjárás az oka, hogy a brit folyók torkolatában rekesztőzátony nem alakulhat ki, deltatorkolat sem keletkezhet, mivel az apály szívóhatása hordalékmentesen tartja a torkolati szakaszokat.
Az egyes medencéket, völgyeket általában keskeny és alacsony vízválasztók különítik el, melyeket könnyű volt hajózó-csatornákkal átvágni és hajózó utakat összekötni. Ezt a munkát az ipari forradalom kezdetekor végezték el, a vasút megjelenése előtt. Így ma a Brit szigeteknek a leghosszabb a csatornahálózata Európában; a természetes és mesterséges hajózható utak együttes hossza a szigetek területén meghaladja a 7500 km-t.
Nagy-Britannia folyói közül a 338 km hosszú Temze a legismertebb, de a leghosszabb a Severn a maga 392 km-el és az ír Shanonn a legnagyobb vízgyűjtő területű. A Shanonn folyó, mivel az Ír-alföldön kis eséssel kanyarog, inkább tűnik tavak sokaságának, mint folyónak.
Állóvizek terén a térség igen gazdag. Skócia hosszú keskeny tavainak medencéit gleccserek vágták. Közülük a Loch Lomond a legnagyobb. Az Ír-sziget sekélyebb, de nagyobb tavai a felszín szerkezeti mélyedéseit töltik ki. Észak-Írország nagy tava (Lough Neagh) a szigetek legnagyobb állóvize. A cumberlandi Cumbriai-hegység (Északnyugat-Anglia) völgyhálózatában húzódik sok, hosszúkás, apró tavacska, ezért hívják a vidéket „Angol-Svájcnak” vagy „Lake Districtnek”.
A Brit-szigeteket körülvevő tengereken érződik a kontinens felől érkező nagy folyók (Szajna, Maas, Rajna, Weser, Elba) édes vizének valamint a Golf-áramlatnak a hatását. Emiatt, meg a sekély vizet folyamatosan átkeverő hullámzás és árapály miatt oxigénben gazdagabbak, sókban szegényebbek a vizek, mint az igazi óceáni víztömegek. A bőséges oxigén a mikroorganizmusok és szerves élőlények bőségét eredményezi, amely idecsalja a fejlettebb tengeri állatvilágot. Különösen az Északi-tenger híres halászóterület.
|